Az úgy volt, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy elmúlt 40 év... Sőt még egy kicsivel több, mondjuk öttel... Úgy múlt el, hogy szinte észre sem vettem... Nem is olyan régen még egy mini Királylánnyal sétálgattam a tengerparti homokban, akihez le kellett hajolnom, mert a Drágám alig érte fel a kezemet. A mini Királylány időközben maxi Királylány lett, és már nem az én kezemet akarja megfogni... Tizenöt éves a lányom! Szinte felnőtt, kerülgetik a mini Pasik, a sok-sok mini "Nagy Ő", mondjuk ez egy másik történet, de talán majd egyszer erre is sort kerítek. És így hogy az egyik kezem, amivel őt sétáltattam felszabadult, kellett keresnem valami jó kis elfoglaltságot. És így találtam a kettlebell-t. Súlyzó, JA, orosz, meg jó nehéz! Meg hát -és itt azért a lányos apukák minden bizonnyal egyetértenek velem- kell ilyenkor egy kis plusz tekintély, pláne a manapság oly divatosan, az ABC valamelyik betűjével fémjelzett ifiú férfiú nemzedék szemében. Megvédenem talán nem kell a kislányomat, (még mindig így hívom... Őrület!) hisz hat éve Kickboxol, de azért soha nem árt az óvatosság. És hát egy apai hátország még mindig jól jöhet. Szóval azon túl, hogy saját poraimban sem éreztem túl jól magam, még volt motiváció bőven arra, hogy újra összerakjam saját magam. Szó szerint erre volt szükség, mert a fizikai állapotom rohamosan konvergált a nullához!
 |
heti 3-4 edzés mellett minden hétvégén fussak is. De képzeld el Kedves Olvasgatóm, megérte! Egyre jobban érzem magam fizikailag, nemcsak azért mert jobban bírom a megterheléseket fizikailag, hanem mert a pszihés dolgokat is sokkal könnyebben viselem, mint régebben. A fizikai erő növekedésével (vagy nevezzük inkább visszatérésével) járó, fiatal edzőtársak irányából nagyon nehezen kiérdemelhető tisztelet, és a saját teljesítmények feletti gyermeteg öröm is kellemes büszkeséggel tölti el az embert. Egyszóval érdemes ezen elgondolkodnod, ha egy percig is úgy érzed frusztrált vagy a korod miatt! Ha jobban meggondolom, én is azt hittem a korom miatt éreztem magam pornak és hamunak, de nem! A fizikai állapotom miatt éreztem
úgy! És ez ellen lehet tenni, nincs olyan hogy túl késő, vagy öreg vagyok már ehhez, nem nekem találták ezt ki...stb! Ezek csak kifogások, és a kifogásokról egy külön bejegyzést írhatnék, annyit gyűjtöttem össze és használtam az évek alatt! :-) Évekig mondogattam őket, és valójában már nem is emlékszem, mikor fogytak el, és mikor jöttek helyettük az érvek, hogy miért KELL edzeni mennem. Remélem ezen lángoló repülésem többeknek adja azt a mintát, amit követendőnek találnak, és minél több @40+ os barátommal, ismerősömmel, sorstársammal "repülünk" szembe egy konditerem, uszoda, vagy futóösvény környékén!
Ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgató, örülök hogy erre jártál, és persze várnak vissza a fura, kicsit túlragozott, csavaros történeteim is, úgyhogy ne menj messze... :-)
