2. Kell egy példakép, azaz Shrek Hulk akar lenni, Hulk meg Popeye...

 Kell egy példakép, azaz Shrek Hulk akar lenni, Hulk meg Popeye-re tekint így...
Mindenkinek szüksége van egy mintára, egy példaképre, akire felnézhet, akitől elfogadja a jótanácsokat, és nem kioktatásnak veszi, és aki kikerülhet a falára egy bazi nagy poszteren. Akár úgy, hogy de jó neki, nézd milyen erős, hogy küzd, és én is ilyen akarok lenni! Vagy akár olyan "savanyú a szőlő"-sen is, hogy ááá, úgyse lehetek én olyan, hisz nézd milyen erős, hogy küzd! És máris a félig teli versus félig üres pohár antagonisztikus ellentéteket szülő példájánál járunk. Mert ne tagadd, Kedves Olvasgató, van amikor te is félig üresnek látod, ám van amikor hirtelen félig tele lesz, de ez a két állapot kizárja egymást. Mert vannak a bal lábbal felkelő napok, és a jobb lábbal felkelők... Ismered Shrekket, ő csak a mocsarát akarja vissza, neki tulajdonképpen tök mindegy, nem számít a nagyok küzdelme, de eközben észre se veszi, és legyőzi a sárkányt, és megmenti a királylányt...
De mindeközben szeretne tetszeni az embereknek, mert már unja az ijesztgetésüket. 

Na ezért akar Shrek Hulk lenni, hiszen Hulk hatalmas, erős, és izmos, és talán jóképűbb is, és tutira ő is jobban tetszene a királylányoknak, ha ilyen kidolgozott lenne a teste, sőt így a sárkányok ölése és a népek ijesztgetése is jobban menne! No meg Hulknak nincs pocakja se, mit pocakja, hasa! És ez bizony tiszteletet ébreszt az ogréban. Mert erősnek erős ugyan, de kicsit magas a vérnyomása, és hamar ki is fárad, ha a falusiakat kell ide-oda kergetni az erdőben.
Viccet félre Kedves Olvasgatóm, mindenkinek kell egy példakép, illetve csak azoknak akik elégedetlenek a jelenükkel, és a várható közeljövőjükkel, mert ugye a múltat senki nem változtathatja meg. Úgyhogy előre, és válassz egyet! Válassz most, ha még nincs, és dolgozz keményen az edzőteremben, vagy az uszodában, vagy a parkban futás közben, küzdj Te is úgy mint Ő! Légy kitartó, légy erős, légy olyan mint a példaképed! Vagy csak légy egészségesebb mint a mostani önmagad, mert ezt magadért kell megtenned, meg a gyerekeidért, és a még talán meg sem született unokáidért!
Egyszóval KELJ FEL A FOTELBÓL!!! Kezdetnek elég lesz ötvenszer! :-)

1. Üdvözöllek Kedves Olvasgató az überFírcig blogban!

...melyben elmesélem Neked, hogyan élem túl saját magam.
Alulírott Shrek az Ogre büntetőjogi felelőségem teljes tudatában kijelentem, hogy csak a szörnyű valóságot, és kizárólag csakis a rettenetes tényeket osztom meg Veled, Kedves idetévedt Olvasgató! Nincs itt semmiféle mese, meg meskete... 

Az úgy kezdődött, hogy valahol a sült vadkanok lerágcsált csonthalmain innen, a vissza nem váltott boros és whiskys Üveghegyen túl, ahol a kurta farkú kismalac is csak szénhidrátszegény dolgokat túr, volt egyszer hol nem volt egy szegény ogre...
Nem is lett volna az ogrénknak semmi baja, ha nem kapott volna jó kis stresszes irodai munkát, méghozzá jó sokat. Igy aztán minden reggel felkelt, felhörpintette a tejes kávéját, három-négy cukorral, és már rohant is dolgozni. Mondjuk a rohanást úgy képzeld el, hogy fájó derékkal elvánszorgott a parkolóig, beküszködte magát a kocsijába, keresztüldudálta magát a városon, az iroda előtt megállt, beszállt a liftbe, felemeltette magát az emeletre, és megkezdte az órákon át való ülést! Legtöbbször kihagyta az ebédet, mert mindig volt valami fontos. Egy ügyfél, vagy épp egy kolléga, aki pont ebédidőben találta megkérdezni, hogy azt a pecsétet, amit már nyolcvanháromszor rányomott egy nyomtatványra, na azt most is oda kell-e nyomni? Így aztán idő szűkében csak négy-öt kávét ivott meg naponta. Mikor este hazaért, emberevő szörnyeteg mivoltánál fogva, két jó vastag szelet kenyér közé csapta a hűtőszekrényt, és órákon át csak evett... Így történt, hogy az emberriogatásban edződött ogrénknak oly mértékű zsírtartalékai (na jó nem bírom már tovább a finomkodást: Dagadt lett mint állat!) keletkeztek, amit már a belső szervei nem nagyon tudtak tolerálni, így lassan egyesével kezdték küldeni a jelzéseket. Az első jel az volt, hogyha tíz - nem kamuzok, tényleg tíz - lépés után szaporábban kezdte venni a levegőt, a lift nélküli lépcsőházak félemeletein pedig speciális légzőgyakorlatokkal próbálta levegővel ellátni sípoló tüdejét, ezzel cirka három vörösvértestnek biztosítva kicsit több szállítandó oxigént. A vérnyomása olyan magas lett, mint egy namíbiai kosárlabdázó nyakában ülő tanzániai magasugró. Ráadásul egyszer ki is csapta a biztosítékot... Semmi nem történt, tulajdonképpen csak kicsit megszédült, és nem tudott a kutyájának fütyülni, mikor sétáltatására indult. Az orvos és az ügyeletes Varázsló azt mondták, mini-stroke, figyelmeztető jelleggel, vagyis megkapta az égiektől az első sárgalapot! Ha már ennyire sport közeli hasonlatokkal kezdtünk dolgozni, akkor úgymond azt ajánlották neki, mindenképpen kerülje el a pirosat... Mert az nem olyan jó, sokba is kerül, igaz nem neki, hanem az örököseinek, meg hát sokkal unalmasabb másfél méter mélyen feküdni, mint itt fenn sétálgatni a kutyával, vagy fröccsözni a haverokkal, esetleg csocsót játszani a gyermekével, és később persze az unokáival...
Szóval itt kezdődött a tunya, kövér ogre átalakulása...
Ha kíváncsivá tettelek, Kedves Olvasgatm, kérlek jer ide vissza pár nap múlva, s láss csodát!
Ezzel mára búcsúzom, és megyek is edzésre!