Alulírott Shrek az Ogre büntetőjogi felelőségem teljes tudatában kijelentem, hogy csak a szörnyű valóságot, és kizárólag csakis a rettenetes tényeket osztom meg Veled, Kedves idetévedt Olvasgató! Nincs itt semmiféle mese, meg meskete...
Az úgy kezdődött, hogy valahol a sült vadkanok lerágcsált csonthalmain innen, a vissza nem váltott boros és whiskys Üveghegyen túl, ahol a kurta farkú kismalac is csak szénhidrátszegény dolgokat túr, volt egyszer hol nem volt egy szegény ogre...
Nem is lett volna az ogrénknak semmi baja, ha nem kapott volna jó kis stresszes irodai munkát, méghozzá jó sokat. Igy aztán minden reggel felkelt, felhörpintette a tejes kávéját, három-négy cukorral, és már rohant is dolgozni. Mondjuk a rohanást úgy képzeld el, hogy fájó derékkal elvánszorgott a parkolóig, beküszködte magát a kocsijába, keresztüldudálta magát a városon, az iroda előtt megállt, beszállt a liftbe, felemeltette magát az emeletre, és megkezdte az órákon át való ülést! Legtöbbször kihagyta az ebédet, mert mindig volt valami fontos. Egy ügyfél, vagy épp egy kolléga, aki pont ebédidőben találta megkérdezni, hogy azt a pecsétet, amit már nyolcvanháromszor rányomott egy nyomtatványra, na azt most is oda kell-e nyomni? Így aztán idő szűkében csak négy-öt kávét ivott meg naponta. Mikor este hazaért, emberevő szörnyeteg mivoltánál fogva, két jó vastag szelet kenyér közé csapta a hűtőszekrényt, és órákon át csak evett... Így történt, hogy az emberriogatásban edződött ogrénknak oly mértékű zsírtartalékai (na jó nem bírom már tovább a finomkodást: Dagadt lett mint állat!) keletkeztek, amit már a belső szervei nem nagyon tudtak tolerálni, így lassan egyesével kezdték küldeni a jelzéseket. Az első jel az volt, hogyha tíz - nem kamuzok, tényleg tíz - lépés után szaporábban kezdte venni a levegőt, a lift nélküli lépcsőházak félemeletein pedig speciális légzőgyakorlatokkal próbálta levegővel ellátni sípoló tüdejét, ezzel cirka három vörösvértestnek biztosítva kicsit több szállítandó oxigént. A vérnyomása olyan magas lett, mint egy namíbiai kosárlabdázó nyakában ülő tanzániai magasugró. Ráadásul egyszer ki is csapta a biztosítékot... Semmi nem történt, tulajdonképpen csak kicsit megszédült, és nem tudott a kutyájának fütyülni, mikor sétáltatására indult. Az orvos és az ügyeletes Varázsló azt mondták, mini-stroke, figyelmeztető jelleggel, vagyis megkapta az égiektől az első sárgalapot! Ha már ennyire sport közeli hasonlatokkal kezdtünk dolgozni, akkor úgymond azt ajánlották neki, mindenképpen kerülje el a pirosat... Mert az nem olyan jó, sokba is kerül, igaz nem neki, hanem az örököseinek, meg hát sokkal unalmasabb másfél méter mélyen feküdni, mint itt fenn sétálgatni a kutyával, vagy fröccsözni a haverokkal, esetleg csocsót játszani a gyermekével, és később persze az unokáival...
Szóval itt kezdődött a tunya, kövér ogre átalakulása...
Ha kíváncsivá tettelek, Kedves Olvasgatm, kérlek jer ide vissza pár nap múlva, s láss csodát!
Ezzel mára búcsúzom, és megyek is edzésre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése